- Az óvodai beszoktatás: az első próbatétel
- A mozgás szerepe a gyermek fejlődésében
- A pillanat hevében cselekszik gyermeke?
- Menjen-e iskolába a gyermek szeptemberben?
- Önállóság, társadalmi normák, szabályok tanítása
- Az írás előkészítése nagycsoportban
- Feladattudat, szabálykövetés kialakulása az iskolakezdésig
- Szociális készségek elsajátítása – az iskolaérettség fontos jellemzője
- Jutalmazás és büntetés a nevelésbe
- Fantázia, füllentés vagy hazudozás?
- Hogyan vonjuk be a gyereket a házi munkába?
- Az érzékszervek épségének fontossága
- Számolni jó, számolni kell, számolni érdemes!
- Aludj el, kis ember... Az esti altatás nehézségei
- Gyermekeink veszélyben!!
- A szokások és az önállóság
- A gyermeki önállóság kialakulása – 1.
- A gyermeki önállóság kialakulása – 2.
- A gyermeki önállóság kialakulása -3
- A gyermeki önállóság kialakulása – 4.
- Óvodába készül a kicsi
- A nagycsoportosok fejlesztése az iskola előtti évben
- Óvodakezdés
- A mi óvodánk
- Az első intézmény a gyermek életében
- Tündérkert
- Čarovná záhada víl
Szociális készségek elsajátítása – az iskolaérettség fontos jellemzője
Forrás: Mini Manó – Szülői értekezlet – 2011. április, Kálmán Marianna – klinikai gyermek-szakpszichológus
Hat-hét éves korban minőségi változás tapasztalható a gyerekek viselkedésében. Nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek. Ez részben az idegrendszeri érés, részben a szocializáció, a következetes nevelés eredménye.
Mire iskolába mennek, megfelelő önállóság alakul ki több területen: öltözködés, saját játékok elpakolása, a környezet rendben tartása. Ekkorra általában elsajátítják a közösségi szabályokat is: köszönés, ha valahova megérkezünk, megköszönni, ha valamit kapunk, elkérni, ha szükségünk van valamire, bocsánatot kérni, ha valakit megbántunk. Nagyon fontos a közösségi életben a várakozás, a késleltetés képességének elsajátítása. Születésüktől kezdve fokozatosan megtanulják a gyerekek, hogy nem lehet mindig azonnal kielégíteni a szükségletüket. Az óvodában alapszabály, hogy nem kell azonnal nekiesni az ennivalónak, kivárjuk, míg mindenki kiszedte a tányérjába a levest, helyet foglalt. Ilyenkor már tudják tartani hosszabb ideig a vizeletet, székletet is, így szeptemberben a 45 perces órákat is kibírják, ha akkor mennek dolgukat intézni, amikor lehetőségük van rá. Kialakítható ebben az életkorban az is, hogy sorban álláskor a kisfiúk előreengedik a lányokat, a nagyok a kicsiket. Nem vágunk egymás szavába, megvárjuk, amíg a másik befejezi a mondandóját.
Az iskolaérettségi vizsgálatok alkalmával mindig megkérdezzük: Mit teszel, ha egy nálad kisebb gyerek neked megy és elkezd verekedni? Változatos válaszokat kapunk: Akkor sírok, szólok az anyukámnak. Leállítom, hogy nem szabad. Megkérdezem, mi a bajod. Sajnos egyre többször a szemet szemért elv mentén gondolkodnak a kicsik: Visszaadom neki. Lerúgom. Nekem jön? Nekem? Azt nem hiszem, mert tőlem mindenki fél. Na, azt próbálja meg! Ellátom a baját!
Ezeket a megoldásokat elsősorban otthon tanulják a gyerekek. Sok szülő csak mosolyog, amikor a gyerek válaszaiból idézünk: „Életrevaló gyerek, ne is hagyja magát!” De mi lesz így, ha meghagyjuk gyermekeinket abban a hitben, hogy ez utóbbi a jó megoldás? Máris érezhető a felnőttek világában a türelmetlenség. A fokozott agresszió.
Az empátiás készség hiánya, az alapvető emberi normák betartásának, betartatásának hiánya vezet oda, hogy a gyengébbet, a kisebbet mérlegelés nélkül bántalmazhatod. A „védd meg magad” elv persze sokszor hasznos önvédelmi eszköz. Mégis érthetetlen, hogy az állatok világában ösztönösen meglévő altruizmus, önfeláldozás, vagyis amikor egy kicsi bajban van, a nagy megvédelmezi őt fajra, nemre való tekintet nélkül, az emberekből kiveszni látszik.
Az iskolában csak azok a gyerekek boldogulnak megfelelően, akik testi és szellemi érettségük mellett a szociális készségek terén is megfelelően fejlettek. A feladattudat és a decentralizálás képessége ugyanolyan fontos, mint a műveleti készségek vagy a fizikai erő. Amikor tehát az iskolai életre készítjük a gyermekeket, figyeljünk arra is, hogy sajátítsa el az alapvető illemszabályokat, és tartsa be a közösségi normákat. Beszélgessünk velük gyakran arról is, mit kell tenni a különböző konfliktushelyzetekben.